Így alakulhat át a magyar sport: új korszak jöhet a finanszírozásban?

 A sportfinanszírozás fordulópontja

A választások után új helyzetbe került a magyar sport, de a legfontosabb kérdésekre egyelőre nincsenek kész válaszok. Az elmúlt hetek megszólalásai és irányjelzései inkább egy irányt rajzolnak ki, mintsem konkrét intézkedéseket: a rendszer átalakulhat, de hogy pontosan hogyan, az még nyitott kérdés.

A TAO-rendszer jövője továbbra is bizonytalan, miközben egyre többször merül fel, hogy a jelenlegi, erősen támogatás-központú modell helyett hatékonyabb forrásfelhasználásra és átláthatóbb működésre lehet szükség. Ezzel párhuzamosan a hangsúly eltolódhat: a versenysport mellett nagyobb figyelem juthat az utánpótlás-nevelésre, a szabadidősport bővítésére és a fogyatékossággal élők sportjára.

Új állami struktúra és irányváltás

Az is új helyzetet teremt, hogy a sport irányítása a jövőben a Belügyminisztérium alá kerül, ami önmagában is jelzi, hogy a terület szorosabb állami koordináció alá kerülhet.

Mindez azonban egy alapvető dilemmát vet fel: vajon elindul-e a magyar sport egy piaci alapok felé közelítő működés irányába, vagy megmarad a jelenlegi, támogatásokra épülő modell, csak átalakított formában?

Piac vs. támogatás: strukturális korlátok

Jelenleg ugyanis az egyesületek többsége nincs rákényszerítve arra, hogy valódi piaci bevételeket termeljen és a hazai piac mérete, a korlátozott médiabevételek, valamint a sportfogyasztási szokások miatt sok esetben nem is lenne reális, hogy ezek a bevételek önmagukban fenntartsák a jelenlegi működési szintet. A szponzoráció sok esetben nem klasszikus üzleti alapon működik, a jegy- és médiabevételek korlátozottak, miközben az állami és adókedvezményeken keresztüli források stabil hátteret biztosítottak az elmúlt években.

A TAO-rendszer hatása a látványsportokra

A TAO 2011-es bevezetése óta a látványsportok közül a legtöbb forrás a labdarúgásba áramlott, nagyjából 450–500 milliárd forintos nagyságrendben. Ezt szorosan követi a kézilabda, amely becslések szerint 400–500 milliárd forint körüli támogatáshoz jutott. A kosárlabda esetében ez az összeg mintegy 200–250 milliárd forint lehet, míg a vízilabda 150–200 milliárd forint körüli forrást kapott. A sort a jégkorong zárja, amely hozzávetőleg 100–150 milliárd forintos nagyságrendben részesült TAO-támogatásban az elmúlt években.

A kézilabda, mint a rendszer legélesebb példája

A magyar élvonalbeli kézilabdaklubok üzleti modellje ma alapvetően nem piaci, hanem támogatás vezérelt. A csúcson álló klubok, mint a One Veszprém, a MOL-Pick Szeged vagy a Győri Audi ETO KC évi több milliárd forintos költségvetéssel működnek, miközben bevételeik szerkezete erősen torz.

Forrás: www.handballveszprem.hu

Vannak ugyan szponzorok, de ezek egy része nem klasszikus piaci alapon jelenik meg, hanem állami vagy állam-közeli háttérrel. Ehhez jönnek a TAO-források és egyéb támogatások, miközben a jegybevétel aránya alacsony, a nemzetközi kupaszereplésből származó pénzdíjak pedig eltörpülnek a kiadások mellett.

A következtetés nehezen megkerülhető: még a legsikeresebb magyar klubok sem tudnák fenntartani a jelenlegi szintjüket, külső források nélkül.

A kép lefelé haladva csak még egyértelműbb. Az FTC-Rail Cargo Hungaria vagy a DVSC Schaeffler esetében a piaci bevételek még korlátozottabbak, miközben a TAO és az önkormányzati háttér szerepe erősebb. Az alsóbb szinteken pedig sok klubnál gyakorlatilag minimális a jegybevétel, alig akad valódi piaci szponzor és a működés lényegében elképzelhetetlen lenne támogatások nélkül.

Miért nem működik piaci alapon?

Egyrészt a magyar sportpiac mérete korlátozott: a nézőszámok alacsonyak, a reklámpiac szűk, a sportfogyasztás pedig nem termel akkora bevételeket, mint a nagyobb országokban. Másrészt a médiabevételek is gyengék, nincs jelentős közvetítésekből származó jogdíj és a nemzetközi monetizáció lehetőségei is korlátozottak. Harmadrészt pedig maga a TAO-rendszer torz ösztönzőket hozott létre: nem a bevételtermelés maximalizálása, hanem a támogatások megszerzése vált a kulcskérdéssé.

Mi történhet, ha a rendszer változik?

Ha ez a rendszer változik, annak gyors és látványos hatásai lehetnek. A topklubok, mint a Veszprém vagy a Szeged, valószínűleg visszavágnák a költségvetésüket, kevesebb sztárjátékossal és visszafogottabb nemzetközi ambíciókkal. A középmezőny stabilizálni próbálna, több fiatal játékossal és kisebb kockázattal, míg a kisebb kluboknál akár megszűnés vagy összeolvadás is reális forgatókönyvvé válhat.

EKHO és a rejtett támogatási rétegek

A rendszer torzulását ráadásul nemcsak a közvetlen támogatások erősítik. Az EKHO lehetővé teszi, hogy a sportban dolgozók kedvezőbb adózás mellett jussanak jövedelemhez, ami tovább csökkenti a klubok bérköltségeit. Ez ugyan javítja a versenyképességet, de egyben azt is jelenti, hogy a működés még távolabb kerül a klasszikus piaci viszonyoktól.

Magyarországon jelenleg nincs olyan látványsportban működő profi klub, amely tisztán piaci alapon működne. Egy esetleges támogatási rendszer átalakítása nem a sportágak végét jelentené, hanem a jelenlegi modell korrekcióját a hazai piaci és társadalmi realitások felé. A következő években így nemcsak a kézilabdában, hanem a teljes látványsport-ökoszisztémában új egyensúlyi helyzet alakulhat ki.