Nyilvános kritika: sem a sportpályán-, sem pedig az üzleti életben nem etikus
A futball- és az üzleti élet rossz példáiból is tanulhatunk: hogyan kerülhetjük a nyilvános kritikát és adjunk helyette etikus visszajelzést játékosainknak, munkavállalóinknak.
Nem ritka, hogy a magyar labdarúgó NBI vezetőedzői a
mérkőzések után, nyilvános interjúkban név szerint kritizálják játékosaikat.
Bár a szurkolók kíváncsiak a háttérre és az okokra, a nyilvános kritika messze
túlmutat egy szakmai értékelésen. Hatással van az öltöző légkörére, a
csapatkohézióra és az egyéni önbizalomra is.
Mindez azonban nem csak a sportvilág sajátja. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a munkahelyeken, az üzleti életben is. A futball- és a vállalati világ rossz példáiból is tanulhatunk, különösen akkor, ha az etikus kommunikációról beszélünk.
Öltözői kritika vs. nyilvánosság. Miért nem működik a név szerinti kritika?
A visszajelzés önmagában elengedhetetlen része a
fejlődésnek. A sportban, akárcsak a munka világában a zárt körben adott,
őszinte kritika lehet építő és előremutató is. Ilyenkor van lehetőség
párbeszédre, reagálásra, javításra.
A nyilvános tér azonban egészen más. Amikor egy edző a média előtt nevez meg felelősöket, a játékos nem tudja megvédeni magát, az elhangzott mondatok pedig önálló életre kelnek. A hiba felnagyítódik, a bizalom sérül és hosszú távon nemcsak az egyén-, hanem az egész csapat veszíthet.
Az üzleti párhuzama: az éremnek
mindig két oldala van
A munkahelyeken hasonló helyzet áll elő, amikor egy
vezető megválik egy munkavállalójától, mert nem volt elégedett a
teljesítményével. Önmagában ez még nem etikai kérdés, hiszen előfordul, hogy a két
fél egyszerűen nem tud hatékonyan együttműködni. A valódi kérdés inkább az: hol
marad a másik oldal?
Kommunikált-e a vezető időben és egyértelműen az érintett munkavállalóval? Kapott-e világos elvárásokat? Volt-e rendszeres visszajelzés, akár pozitív, akár negatív? Elhangzott-e, mit várnak el tőle, miben kell fejlődnie és kapott-e valódi ösztönzést vagy támogatást?
Amikor ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak, nehéz kizárólag a munkavállalót felelőssé tenni. Egy elbocsátás ugyanis sok esetben nem csupán egyéni kudarc, hanem egy vezetői kapcsolat kudarca is.
Éppen ezért nem etikus a távozó munkavállalót minősíteni a helyére érkező- vagy a csapatban maradó kollégák előtt. Ez nemcsak egyoldalú, hanem rombolja a szervezeti bizalmat is. A munkatársak joggal gondolhatják: ha ma róla beszélnek így, holnap bárki más is sorra kerülhet.
Etikus kommunikáció: a sportpályán- és munkahelyen is alapelv
Mind a sportban, mind az üzleti életben igaz: a
nyilvános kritika ritkán szolgálja a fejlődést. Sokkal inkább félelmet,
bizonytalanságot és védekező magatartást szül. Az etikus vezetői kommunikáció
ezzel szemben zárt, tiszteletteljes és felelősségvállaló.
Az etika nem
mindenkinél veleszületett alaptulajdonság, vezetőként azonban egy bizonyos
mércét meg kell ütnünk.
Hiszen mi képviseljük az adott sportcsapatot vagy vállalatot. Viselkedésünkkel
és hozzáállásunkkal nem csupán önmagunkat, mint vezetőket „árazzuk be”, hanem a
klubot vagy a céget is.
Akár a futballpályán, akár az irodában történik, a
nyilvános kritika mindig kockázatos. Amit a zárt ajtók mögött lehet és kell
megbeszélni, azt nem etikus a nyilvánosság elé vinni. A rossz példákból is
lehet tanulni, ha felismerjük, hogy a bizalom, a tisztelet és a korrekt
kommunikáció nem gyengeség, hanem vezetői felelősség.
A tiszta kommunikáció tanulható. Ha szeretnél tudatosabb vezetői kommunikációt, kevesebb félreértést és nagyobb bizalmat a csapatodban-, vállalkozásodban-, egyesületedben, örömmel segítek annak megteremtésében akár üzleti-, akár sportközegben egyaránt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése