Hogyan építs biztos jövőt a sportkarriered után – a pénzügyi tudatosság fontossága
A profi sport sajátossága, hogy a
pályafutás időben korlátozott, miközben a karrier aktív szakaszában a
jövedelmek koncentráltan, gyakran fiatal életkorban jelentkeznek. Ez a jelenség
nem kizárólag egyes sportágakra jellemző: labdarúgók, kézilabdázók, kosárlabdázók
és más profi sportolók esetében is megfigyelhető, hogy a sportkarrier gazdasági
értelemben jóval hamarabb lezárul, mint a munkaképes életszakasz egésze.
Ebből fakadóan a
pályafutás utáni időszak anyagi biztonsága nem tekinthető magától értetődőnek.
A sportolói karrier rövidsége, a teljesítményhez kötött bevételek ingadozása,
valamint a sérülések és egyéb külső tényezők mind olyan kockázatok, amelyek
indokolttá teszik a tudatos pénzügyi tervezést már az aktív évek alatt.
Nemzetközi szinten több sportágban és
bajnokságban megjelentek olyan strukturált megoldások, amelyek ezt a kockázatot
intézményes formában kezelik. Egyes külföldi klubok és egyesületek olyan
modellt alkalmaznak, amelyben a sportoló jövedelmének egy meghatározott részét
– akár a fizetés harminc százalékát – a pályafutás ideje alatt elkülönítik.
Ezek az összegek a karrier lezárását követően válnak hozzáférhetővé és céljuk
kifejezetten az, hogy pénzügyi alapot biztosítsanak a sporton túli élethez. Ez
a megközelítés nem rövid távú megtakarításként, hanem hosszú távú, strukturált
jövedelempótlásként működik.
A magyar
sportfinanszírozási környezetben azonban jelenleg nem létezik ilyen, egységesen
alkalmazott rendszer. Ennek következtében a pénzügyi felelősség teljes
mértékben az egyénre, vagyis a sportolóra hárul. A sportolónak saját döntése
alapján kell gondoskodnia arról, hogy a pályafutása során megszerzett jövedelem
ne kizárólag az aktuális élethelyzet finanszírozását szolgálja, hanem a későbbi
életszakaszok számára is fenntartható alapot teremtsen.
A pénzügyi tudatosság ebben az
összefüggésben nem a kiadások korlátozását jelenti, hanem a jövedelmek tudatos
struktúrába rendezését. A hosszú távú gondolkodás, a megtakarítási és
befektetési célok elkülönítése, az adózási és biztosítási kérdések kezelése
mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a sportkarrier lezárása ne anyagi törést, hanem
tervezett átmenetet jelentsen a sportolói karrierből a civil pályára.
Különösen fontos ez a
szemlélet fiatal sportolók esetében, akik pályafutásuk elején gyakran még nem
rendelkeznek pénzügyi tapasztalattal, miközben döntéseik hosszú távon
meghatározzák a későbbi lehetőségeiket. A tudatos pénzügyi tervezés lehetővé
teszi, hogy a sportkarrier után a tanulás, a vállalkozás, a befektetés vagy
akár a sporton belüli szakmai folytatás ne kényszermegoldás, hanem átgondolt
döntés legyen.
A szakmai munkám során számtalan olyan
esettel találkoztam, amikor a pénzügyi tudatosság hiánya nem elméleti kérdés
volt, hanem nagyon is konkrét következményekkel járt. Olyan sportolók esetében,
akik egy súlyos sérülés miatt kényszerültek idő előtt befejezni a
pályafutásukat és addig nem született meg az a tudatos döntés bennük- és
ezáltal általuk, amely a sport utáni civil életüket megalapozhatta volna.
Másoknál maga a pályafutás lezárása jelentett töréspontot, amikor az aktív évek
alatt megszerzett jövedelem nem váltott át biztonságot jelentő tartalékká.
Ezek a helyzetek egyértelműen megmutatják,
hogy a pénzügyi tervezés a sportban nem kényelmi kérdés, hanem kockázatkezelés.
Ugyanakkor az elmúlt időszakban egyre több olyan sportolóval dolgozom együtt,
akik már az aktív pályafutásuk során felismerik ennek jelentőségét és tudatosan
készülnek a sporton túli életre. Ezekben az esetekben a karrier lezárása nem
krízist, hanem egy új életszakasz kezdetét jelenti számukra.
Meggyőződésem, hogy a
sportolói pálya hosszú távú fenntarthatóságához ugyanúgy hozzátartozik a
pénzügyi tudatosság, mint az edzésmunka, a regeneráció vagy a mentális
felkészülés. Nem azért, mert a sport után „B tervre” lenne szükség, hanem
azért, mert a tudatos tervezés adja meg annak a szabadságát, hogy a
sportkarrier vége ne kényszer, hanem választási lehetőség legyen.




Megjegyzések
Megjegyzés küldése